Az idei év csúcspontja zenekarilag nem csak azért volt egyértelműen a lengyel Kocham Cie fesztivál, mert végre aktivizáltuk magunkat hosszú idő után, plusz, mivel egy négynapos fesztiválról van szó, ez volt a Pachamama Band nyaralásunk is. Isteni volt.
Az idei évünk amúgy tényleg nem volt valami végtelen szerencsés. Tavaly nagyjából sehol nem kaptunk semmi pénzt, és ha nem is mi vagyunk a Michael Jackson, nem akartunk az idők végezetéig azért fizetni hogy zenélhessünk. És ezt több helyre, ahonnan érdeklődtek elmondtam.
Most nem is akarok belemenni, hogy 2019-ben mennyire abszurd amiatt magyarázkodni, hogy egy hét fős zenekarnak, plusz az efféle fesztiválokon a barátaink, vendégzenészek is, kurvára nem két forint akár csak egy lépést is tenni. A Kocham Cie valóban nem egy giga fesztivál, de innen jeleztek először vissza, és megértették, hogy ha egy ekkora létszámmal elindulunk Lengyelországba, annak költségei lesznek.
Így aztán ez az alkalom volt, ami miatt kvázi összeszedtük magunkat. Meglátjuk jövőre mi lesz, talán szükségünk lesz egy szervezőre, de őszintén szólva ami az efféle, jobb híján világzenének nevezett muzsika színtere szakmailag általánosságban nincs a helyzet magaslatán. Ezek nagyon amatőr dolgok.
Ennek az az előnye, hogy tényleg csak olyan helyre megyünk, ahol valóban szívesen zenélünk.
Ez a négy nap, ami egyben mézeshetek, csapatépítő tréning, nyaralás, örömködés, feltöltődés, Kinder tojás, tök jó társaság volt egy nagyon szép helyen, egy tényleg szívből dolgozó szervezőcsapat rendezésében.
Remélem jövőre is megyünk.