Egy előkerült felvétel története

Ilyet biztos csak sokkal később szokás csinálni, egy amolyan életművel a kézben, és egy sokkal jobb felvétellel….az én kezeim közül viszont túl sok felvétel csúszott ki, annyi minden elveszett.
A gépemen (egészen mást) keresgélve találtam.
Ezt a felvételt idehaza készítettem, ez nyilván hallatszik, bárcsak már akkor is lett volna EZ Drummer-em a dobhoz. Valamiért mégis szépnek, érdekesnek találtam ezt a felvételt, már nem is nagyon emlékeztem rá. Elég hosszú az eleje, de már nem akartam belevágni, akinek unalmas, biztos áttekeri. Ez a felvétel nem fog eddig még ismeretlenekből óriási fanatikust faragni. Nem reprezentatív, hogy úgy mondjam.
Akik viszont ismerik, és szereti a dalt, azoknak érdekes lehet.
MIelőtt nekiláttunk volna a stúdióban egy újabb dal felvételének, én készítettem idehaza egy, az akkori képességeimnek megfelelő demót.
Ezek általában elég szarul szóltak, de lehetett használni őket, és ez mégis amolyan első merítés arról, hogy én hogy képzeltem el, vagy próbáltam kifejezni ezt a dalt.
Ezek miatt sokkal hatékonyabban tudtunk dolgozni a stúdióban.
Azóta persze sokkal jobb felvételek készülnek, még mindig nagy, de apránként csökkenő távolságra attól, amit egyszer hallani szeretnék.

Itt persze még nem volt meg a később Gábor által (jogosan) cenzúrázott harmadik versszak, és a Denada által énekelt résznek a dallamát is csak később eszeltem ki, amikor megkísértett az ördög.
Ugye az volt a koncepció (és erre nem titkoltan büszke is voltam, hogy megvalósítottuk), hogy két akkord, nem több.
Világ életemben szerettem volna írni egy két akkordos dalt.
A kísértés a Denada részével jött. A dal C dúr és D moll, és akkor az ördög azt súgta: á, ez még ugyanaz az akkord, végül is csak egy kis heteske belekerül, mi baj lehet.
És belekerült, amitől hamar összeraktam a rá passzoló énekdallamot, Marc pedig hamar írt egy nagyon szép szöveget hozzá. De persze ez már egy másik történet volt.