Experimentum

Mindenki kicsiszolt, ihletett, elkapott felvételeket szeret közzé adni. Olyan fura, a múltkor a Brunoval is beszéltünk erről, mintha az lenne a zenész élet, hogy az ember csúcsformában, technikai, hangzásbeli hibák, melléknyúlások nélkül ÚGY, hogy a “show” lényege, hogy azt játssza, hogy ezt végül is a faszából rázta ki.
Ezek szerint még egy “igazizenészes” skillt sikerült összeszedni, ezzel én is így vagyok. Amiben az a fura, hogy szar bootleg koncert felvételeken nőttem fel, az internet előtt, és noha NYILVÁN én is szeretem, amikor minden stimmel,és üt, és persze erre is törekszek (mondjuk ki nem).
Lehet, hogy vannak akiknél nem promóduma, hogy rohadtul leszarják ki mit gondol, nekik így tetszik. Persze ezek többnyire olyan sztárok, akiknél valószínűtlen, hogy a gazdáik valóban megengednék, hogy akármit csináljanak.
Mint amikor a Green Day berobbant. Ha ők nem akartak volna annyira ultra punknak tűnni, senki nem fikázta volna őket. De egy halálra tömött milliomos rock sztártól csak mert össze szigszalagozzák a mokrofon álványt, nem jön át a “csöves érzés”.
És ha még külső kényszer nincs is (ez leginkább a magamfajta senkiknél van csak), akkor ott a belső zsandár. Ha nem is mondja ki az ember, a mérföldköveit, az életműve nagy munkásságait akarja minden alkalommal meglőni.
Mint belső késztetést ezen lassítani se tudtam, de azért kitaláltam hogy hack-elem én ezt meg.
Fel fogok tenni deklaráltan nem hibátlan felvételeket.
Nem mintha amit tökéletesíteni szerettem volna, azok “tökéletesek” voltak, de ez volt a terv, és ez volt az a rosta, amin kiszűrök évek óta nagyon nagy mennyiségű zenét, hogy “majd megosztom, ha már kurvára ütős”.
Ami persze álmok ide vagy oda, lehet, hogy sosem jön el.

Ezt a felvételt a loop station-ömmel csináltam, azaz ahogy mostanában a legjobban élvezek zenélni. A nagyon indiános, akusztikus oldalamat jobban preferálókat persze sikerült lereccsenteni a dobgéppel, miegyebekkel.
Akusztikus zenéket is fogok csinálni, csak most élvezem a “sokoldalúságom”.
Másrészt olyan flow-t okoz ez mostanában, hogy végül is szar is lehet, nem érdekel, én nagyon élveztem. Talán hosszú, unalmas, tele van hibákkal, túlvezérlésekkel, mellényúlásokkal, az arzenál nagyjához hozzá se értem, azaz nagyon egyoldalúan használtam a felszerelésem….. de állati jól éreztem magam.

Ja, és mivel lett több kábel, végre beköthettem a whammy pedálom, és a torzítóm is.
Így akiknek a csendesebb részem szeretete miatt a dobgép, szintik, ilyesmik kicsit túl sok volt eddig is, akkor még meg is fejelem a dolgot ezzel, ugyanis én metal zenén nőttem fel, amit sokáig nem nagyon hallgattam, az elmúlt években pedig gyanúsan sokat.
Szóval nekem ez a tíz perc nagyon flow volt, ha lesz valaki akinek ugyancsak az lesz, nem fogok tiltakozni, vagy úgy csinálni, mintha nem esne jól vagy nem inspirálna. Viszont nem bánt, ha ez már másoknak egy kicsit túl experimentális.